A 7 és fél méter hosszú, fekete- fehér színű orkát 1979- ben fogták be Izland partjai előtt, két éves korában,   és egy mexikóvárosi tengeri akváriumba került. 1982- ben Kanadába, az ontario- i Marineland-be vitték, itt élt 1985- ig. Majd 1985- ben eladták egy mexikói vidámparknak. Ezt követte a filmkarrier, amelynek nyomán Keiko egy newporti medencébe került. Később a film sikerét követően nemzetközi környezetvédő szervezetek, és a rajongók nyomására eredeti élőhelyén, Izland közelében hosszas előkészületek után szabadon engedték. Ezt követően Norvégia partjainál tűnt fel, ahol ismét népszerű látványosság lett.

A bálna (1976 - 2003)  a Szabadítsátok ki Willyt című film sztárja, melyben egy jóságos bálnát játszott.
Keiko- t végülis a 90- es években fedezték fel a hollywoodi filmesek és tanították be Willy szerepére. A film 1993- ban készült el, ami óriási siker lett 154 millió dolláros bevétellel. Két évvel később elkészült a 2. rész. 1996- ban átadták oregon- i Coast Aquarium- nek. Itt sajnos megbetegedett, ezért elhatározták, hogy szabadon engedik, de nem jártak sikerrel. 1997- ben elkészült a Szabadítsátok ki Willy- t harmadik része is. Az utolsó rész után az emberek elkezdték követelni, hogy engedjék szabadon a bálnát. Nem hallgattak a figyelmeztetésre, amit a kutatók mondtak, hogy Keiko már nem tudna egyedül élni a természetben, de mégis 1998 szeptemberében, Keikó visszakerült Izlandra, ahol eltűnt a nyilvánosság elől. Keikot egy zárt öbölben tartották. Miután elengedték, átúszott Norvégiába, de nem tudott beilleszkedni az ott élő orca- társadalomba.

A cetfélékkel rokon kardszárnyú delfint azonban nem csak a filmekben akarták kiszabadítani, hanem a valóságban is: alapítványt hoztak létre Keiko visszailleszkedésének segítésére. Az orka így kerülhetett az amerikai légierő átalakított repülőgépén Izland egyik elkerített öblébe, ahol gondozói fokozatosan tanították a szabad életre. Több évig hajóval kísérték ki a nyílt tengerre, hogy ott " orkacsordákkal " találkozzon, illetve halakra vadászhasson. Bár gondozói abban reménykedtek, hogy Keikót befogadja egy bálnacsapat, de a delfin mindig visszatért hozzáju.

A Warner Bros vezetése a bálna jövedelmét egy alapítványnak adományozta, amelynek a célja, hogy Keikot a nyílt vizekben való életre tanítja így a már 3500 kilogrammos bálnát az Izland környéki vizekbe eresztik. Egy ideig jól érezte magát ott, de már nem tudott alkalmazkodni a természetes életkörnyezetéh ez.  Kiúszott a tengerpartig, barátkozott  az emberekkel és hagyta magát etetni.
2002 nyarán azonban váratlanul útra kelt az egyik bálnarajjal.  Norvégia partjainál kötött ki, így aztán gondozói is áttelepültek Norvégiába, és Keikót a Taknes fjordba költöztették. Keiko itt szabad életet élhetett, bármikor elhagyhatta a fjordot, de ő azonban állandóan visszatért az emberekhez.

2002 júliusában engedték szabadon, ám ő vágyott az emberi kapcsolatra, 870 mérföldet úszott, még végül Norvégia partjainál, Helsa városában bukkant fel, ahol a helyi lakosok gyakran játszottak vele. Az állatvédő hatóságok végül megtiltották, hogy bárki is megközelítse. Életének utolsó évében bálna gondozók táplálták, majd sajnos hirtelen tüdőgyulladás alakult ki nála
A hat tonnás ragadozó halálát 2003 decemberében 27 éves korában egy váratlan tüdőgyulladás okozta. 24 láb hosszú volt, és 6 tonnát nyomott. Halsa, megyében Norvégiában temették el, a sírja közvetlen az óceán mellet van, ahova 2004. január 7- én, 300 Norvég óvodás, és iskolás gyermek köveket helyezett a sírjára, hogy megemlékezzenek a híres bálnáról. Az állat egyik gondozója szerint Keiko hirtelen lett beteg, halála előtt már alig volt étvágya, és nehezen lélegzett. A gyilkos bálnák átlagosan 32- 35 évig élnek, de a fogságban tartott emlősök ennél rendszerint jóval hamarabb elpusztulnak.