Costa Ricában található egy hotel, ami 25 méterrel az esőerdő felett helyezkedik el. Kényelmes, környezetbarát házakban lehet megfigyelni a gyönyörű környezetet és az ott élő állatokat. A házakban a fürdőszobában esővíz folyik a zuhanyból, a háztartási berendezések működését pedig napenergia biztosítja. Az itt pihenő vendégeket reggelente a harsogó bőgőmajmok ébresztik :)
Honlap: Nature Observatorio Manzanillo

Nem mindennapi esetet sikerült filmre vennie egy búvárcsapatnak Kona-sziget partja mentén. Egy búvárhoz úszott segítségért egy horgászzsinórba gabalyodott palackorrú delfin Hawaii partjainál. A könnyűbúvárokból álló csapat az ördögráják éjszakai életét figyelte a Kona-sziget partjainál, amikor hirtelen delfinsipítást hallottak, és egy palackorrú delfin úszott feléjük. A delfin hosszan és komótosan úszkált a búvárok körül, majd csak Keller Laros, az expedíció vezetője, körül kezdett el körözni és folyamatosan a hasát mutatta neki. A profi búvároktató és ördögrája-szakértő észrevette, hogy a delfin nem tud rendesen mozogni, mert egy horgászzsinór rátekeredett, és a horog beleakadt a melluszonyába.

"Hamar észrevettem a bal első uszonyára tekeredett zsineget, amely az egész testét körbefogta és a horog is beleállt. Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy tőlem akar segítséget kérni. Megpróbáltam letekerni. Kiszedtem a melluszonyba akadt horgot. A zsinór a szájából lógott ki és szorosan rátekeredett az uszonyára. Megpróbáltam kézzel lefejteni a damilt, de féltem, hogy fájdalmat okozok neki, illetve még jobban megsebesíthetem az állatot, így elővettem egy kést, hogy azzal vágtam le” – mondta Laros.

A bajba jutott delfin türelmesen és békésen tűrte a hosszú műveletet. Larosnak sikerült eltávolítani a horgot és a zsinór jó részét, de amikor a többi búvár is segíteni próbált és megpróbálták a maradék zsinórt is leszedni, akkor a delfin elúszott, és nem tért vissza. A búvároknak videón is sikerült megörökíteniük a nem mindennapi esetet, amely nemcsak szívmelengető, de egyben az első olyan felvétel, amelyen az látható, hogy egy vadon élő állat az emberektől kér segítséget.

Szakértők véleménye szerint ezerből mindössze egy mókus lehet albínó, így igazán szerencsésnek mondhatja magát az, akinek megadatott, hogy élőben is lásson egyet. Ugyanakkor egyes természettudósok szerint a városi környezet, ahol már sok mókus él, könnyebbé teszi az albínó egyedek életfeltételeit, mint a zöld és barna erdők. Sajnos, ahogy az a legtöbb albínó állatra jellemző, a feltűnő külső miatt nem sok esélye van a ragadozókkal szemben, így a kutyák, macskák, szárnyas ragadozók révén általában rövid élet adatik ezeknek a gyönyörű állatoknak.

Talán felesleges külön kiemelni, de az albínó kenguruk rendkívül ritkák, a világ állatkertjei versengenek értük. A természetben csak elvétve lehet találkozni velük. Javarészt ausztrál állatkertekben tekinthetőek meg, de például a szegedi Vadasparkban is született egy példány. Tartásuk roppant körülményes, a legtöbb esetben napernyőkkel és zárt helyiségekkel védik őket gondozóik a napsugaraktól.

A kígyók között viszonylag sűrűn előfordul az albinizmus, de ettől még roppant különleges és tekintélyt parancsoló minden ilyen egyed. Különösen igaz ez a kobrákra. Fontos megjegyezni, hogy ezek az állatok ugyanolyan veszélyes mérget termelnek, mint "színes" társaik, szóval ne mindenki akarjon ilyet a terráriumába. A képen szereplő albínó triót egy Srí-Lanka-i állatparkban kapták lencsevégre.

Onya egy igazi sztár, ugyanis ő volt az első fogságban született albínó koala. 1997-ben jött világra az USA-ban, konkrétabban a San Diegói Állatkertben. Élete első hat hónapját anyja erszényében töltötte, így volt nagy csodálkozás, mikor előbukkant, és kiderült, hogy fehér. A neve egyébként az ausztrál őslakosok nyelvén annyit tesz, "szellem kölyök." Fajtársai között rendkívül ritkának számító kültakarója alapján tökéletesen passzol a név, annyi bizonyos.

Egy angol állatközpont gondozói igencsak meglepődtek, mikor a friss vidraalomban két fehér kölyköt is felfedeztek. A szőrük színétől eltekintve teljesen átlagos vidrakölykök, kicsattannak az egészségtől, és testvéreikkel egyetemben roppant energikusak. A természetben kevés esélyük lenne, az állatkertben viszont jó helyen vannak: akár 10-12 évig elélhetnek, szerencsés esetben még tovább is.

Forrás: Farm.hu