Az angliai Dartmoor Nemzeti Park dolgozói találtak rá erre a pónicsikóra, csak néhány órával születése után, ahogy kétségbeesetten járkált fel-alá a hegyoldalban. Próbált találni egy kancát, aki elfogadja és hagyja szopni. Mire sikerült megszervezni a mentését, a Breeze névre keresztelt apróság kiszáradt, és sokkos állapotba került. Megmentői hiába kutattak a környéken, a csikó anyját nem sikerült megtalálniuk. Breeze egy devoni telepre került, ahol gondozói egy hatalmas a plüssmacit adtak neki, hogy ne érezze magát egyedül. A terápia a jelek szerint használ, a csikó ugyanis előszeretettel pihen macijához bújva. A park dolgozói szerint, hasonlóan a gyerekekhez, a csikók is igénylik a törődést, a társaságot, különösen az éjszakai alváshoz. Így a folyamatos állatorvosi felügyelet, valamint a gondozók jelenléte mellett minden elárvult csikónak biztosítanak egy nagy szeretgethető plüssjátékot is. A gondos törődésnek - és vélhetően a pótmama megnyugtató közelségének is - köszönhetően Breeze napról napra jobban érzi magát: óránként eszik, és már megpróbálkozott élete elős vágtájával és bakolásával is.

 A Rex felügyelő sorozatot 1994–2004 között forgatták. Ez az eredeti osztrák verzió, a sorozatot jelenleg is sugározzák és készítik is, bár már Olaszországban. Mint ahogy az eddigi sorozatokban, melyekben állatok is szerepelnek, itt sem ugyanaz a kutya alakította a főhőst.
Az első Rex 1991. június első napját látta meg a napvilágot Németországban. Reginald von Ravenhorst nevet kapta, először viszont csak BJ-ként emlegették. A Hollywoodi Teresa An Miller kutyaiskolájában tanult, ahol a sorozatban látható többi Rexet alakító kutya is. 14 kiskutya közül választották ki a legeslegjobbat, így az első öt évadban ő látható, visszavonulásának oka az öregsége. Első szerepe a Stockinger sorozatban volt, szintén Rexként. Életét 2003-ban vesztette el. Őt követte a Rhett Butler névre hallgató, 1997-ben született németjuhász, aki az 5. és a 10. évad között szolgált sorozatbeli gazdái mellett a show-ban. Őt is a Hollywoodi Teresa An Miller kutyaiskolában képezték, később pedig ennek eredményét meg is mutatta a Rex, a kölyökfelügyelő című filmben. Kilépése a sorozatból szintén az öregség számlájára írható. A harmadik kutya Henry volt, aki 2001-ben született. A 11. és a 14. évad közötti időszakban volt látható a népszerű sorozatban. Az őt követő két kutyáról már ennél kevesebb információ van, Nick a 14. és 15. évadban mutatta meg, mennyire is idomítható, Aki pedig a 16. évadtól szerepel, melyet 2012-ben kezdtek el forgatni.

Nem születtem se gonosznak, se agresszívnek. Kutyának születtem... És mint minden kutya: olyanná válok, amilyenné az ember tesz!

A 7 és fél méter hosszú, fekete- fehér színű orkát 1979- ben fogták be Izland partjai előtt, két éves korában,   és egy mexikóvárosi tengeri akváriumba került. 1982- ben Kanadába, az ontario- i Marineland-be vitték, itt élt 1985- ig. Majd 1985- ben eladták egy mexikói vidámparknak. Ezt követte a filmkarrier, amelynek nyomán Keiko egy newporti medencébe került. Később a film sikerét követően nemzetközi környezetvédő szervezetek, és a rajongók nyomására eredeti élőhelyén, Izland közelében hosszas előkészületek után szabadon engedték. Ezt követően Norvégia partjainál tűnt fel, ahol ismét népszerű látványosság lett.

A bálna (1976 - 2003)  a Szabadítsátok ki Willyt című film sztárja, melyben egy jóságos bálnát játszott.
Keiko- t végülis a 90- es években fedezték fel a hollywoodi filmesek és tanították be Willy szerepére. A film 1993- ban készült el, ami óriási siker lett 154 millió dolláros bevétellel. Két évvel később elkészült a 2. rész. 1996- ban átadták oregon- i Coast Aquarium- nek. Itt sajnos megbetegedett, ezért elhatározták, hogy szabadon engedik, de nem jártak sikerrel. 1997- ben elkészült a Szabadítsátok ki Willy- t harmadik része is. Az utolsó rész után az emberek elkezdték követelni, hogy engedjék szabadon a bálnát. Nem hallgattak a figyelmeztetésre, amit a kutatók mondtak, hogy Keiko már nem tudna egyedül élni a természetben, de mégis 1998 szeptemberében, Keikó visszakerült Izlandra, ahol eltűnt a nyilvánosság elől. Keikot egy zárt öbölben tartották. Miután elengedték, átúszott Norvégiába, de nem tudott beilleszkedni az ott élő orca- társadalomba.

A cetfélékkel rokon kardszárnyú delfint azonban nem csak a filmekben akarták kiszabadítani, hanem a valóságban is: alapítványt hoztak létre Keiko visszailleszkedésének segítésére. Az orka így kerülhetett az amerikai légierő átalakított repülőgépén Izland egyik elkerített öblébe, ahol gondozói fokozatosan tanították a szabad életre. Több évig hajóval kísérték ki a nyílt tengerre, hogy ott " orkacsordákkal " találkozzon, illetve halakra vadászhasson. Bár gondozói abban reménykedtek, hogy Keikót befogadja egy bálnacsapat, de a delfin mindig visszatért hozzáju.

A Warner Bros vezetése a bálna jövedelmét egy alapítványnak adományozta, amelynek a célja, hogy Keikot a nyílt vizekben való életre tanítja így a már 3500 kilogrammos bálnát az Izland környéki vizekbe eresztik. Egy ideig jól érezte magát ott, de már nem tudott alkalmazkodni a természetes életkörnyezetéh ez.  Kiúszott a tengerpartig, barátkozott  az emberekkel és hagyta magát etetni.
2002 nyarán azonban váratlanul útra kelt az egyik bálnarajjal.  Norvégia partjainál kötött ki, így aztán gondozói is áttelepültek Norvégiába, és Keikót a Taknes fjordba költöztették. Keiko itt szabad életet élhetett, bármikor elhagyhatta a fjordot, de ő azonban állandóan visszatért az emberekhez.

2002 júliusában engedték szabadon, ám ő vágyott az emberi kapcsolatra, 870 mérföldet úszott, még végül Norvégia partjainál, Helsa városában bukkant fel, ahol a helyi lakosok gyakran játszottak vele. Az állatvédő hatóságok végül megtiltották, hogy bárki is megközelítse. Életének utolsó évében bálna gondozók táplálták, majd sajnos hirtelen tüdőgyulladás alakult ki nála
A hat tonnás ragadozó halálát 2003 decemberében 27 éves korában egy váratlan tüdőgyulladás okozta. 24 láb hosszú volt, és 6 tonnát nyomott. Halsa, megyében Norvégiában temették el, a sírja közvetlen az óceán mellet van, ahova 2004. január 7- én, 300 Norvég óvodás, és iskolás gyermek köveket helyezett a sírjára, hogy megemlékezzenek a híres bálnáról. Az állat egyik gondozója szerint Keiko hirtelen lett beteg, halála előtt már alig volt étvágya, és nehezen lélegzett. A gyilkos bálnák átlagosan 32- 35 évig élnek, de a fogságban tartott emlősök ennél rendszerint jóval hamarabb elpusztulnak.