Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb hobbiállatként tartott házimacska fél a víztől, és igyekszik elkerülni, hogy bundája nedves legyen. Ezzel szemben számos nagymacska kifejezetten kedveli a fürdést, és ha lehetősége nyílik rá, vígan pancsol. A kérdést több kutató is vizsgálta. Durva megközelítéssel megállapították, hogy azok a macskafélék, melyek meleg vagy forró vidékeken élnek, azaz a tigrisek, oroszlánok, jaguárok és ocelotok például előszeretettel merülnek alá tavak, kisebb folyók vizében, hiszen ezzel is védekeznek a meleg ellen. Ezzel szemben egyebek közt a hópárducok, hiúzok és pumák hűvös környezetben élnek, így nem fűződik érdekük ahhoz, hogy vízzel hűtsék le szervezetüket. Egy kutató kimutatta, hogy a macskafélék szőre, ha vizes lesz, átmenetileg nem képes hatékony védőréteget biztosítani a hideg ellen. Így a legtöbb hideg éghajlaton élő macskaféle számára létfontosságú a nedvesség elkerülése.
A házimacskák valószínűleg a fentiek miatt nem kedvelik a vizet, hiszen a mi éghajlatunkon az év nagyobb részében van szükségük bundájuk melegítő funkciójára, mint szervezetük lehűtésére (azaz jellemzőbb a hűvös idő, mint a forróság). Vannak olyan házi- és vadmacskafajok, melyek kifejezetten vízkedvelők, és sokat úsznak. Ilyen a Török Van-macska, amely puszta kedvtelésből is szívesen úszkál, valamint a Török Angóra, az Abesszin macska és a Manx. Az Ázsiában honos Halászmacska úszva halászik, így a víz szinte természetes közege. Talán meglepő, de a macskák természetes úszók. Ez azt jelenti, hogy ha egy macska vízbe kerül, ki tud úszni onnan, akkor is, ha korábban még sosem került vízbe. A nevelésnek nagy szerepe van abban, hogy a macska szereti-e a vizet, vagy sem. Azok a macskák, melyeket kiscica-koruk óta fürdettek, mosdattak, előbb-utóbb megszokják a vizet, és akár még élvezik is a pancsolást.

A vadonban az állatok gyakran rákényszerülnek, hogy a legkülönbözőbb trükköket vessék be a túlélés érdekében. Sokszor álcázzák magukat, és igyekeznek beleolvadni a környezetükbe.

A macskaméretű véznaujjú maki a világ legnagyobb éjszakai életmódú főemlőse. Kizárólag Madagaszkáron él, a sziget két elkülönült részén, a sűrű óriás-bambusz dzsungelekben és 700 méter magasságig a tengerparthoz közeli esőerdőkben. Mindkét életteret jelentősen ritkítják, ez okozhatta a makik számának csökkenését. Nappal 10–15 méter magasban épített fészkében alszik, összegömbölyödve. A fészket egy pálmafaj leveleiből (kb. 60 db-ból) építi; oldalsó nyílása 15 cm átmérőjű. Egy példánynak 2–5 ilyen fészke lehet. Jellegzetessége különlegesen módosult középső ujja, amellyel rovarlárvák után kutat a fatörzseken. Az amerikai Dartmouth College kutatói az állat testének hőeloszlását vizsgálták, amikor észrevették, hogy a maki legfontosabb "eszköze", az élelemkeresésre használt középső ujja nyugalomban jóval hidegebb a többi ujjánál. Kereséskor azonban e kiemelt szerepű ujj hőmérséklete akár 6 Celsius-fokkal is megemelkedhet. A kutatók úgy vélik, hogy a maki használaton kívül valószínűleg "kikapcsolja" az ujját. A véznaujjú maki szokatlan középső ujjáról korábban már megállapították, hogy rendkívül érzékeny a rezgésekre. A kutatók különböző érzékeny állati szervek felszíni hőmérsékletét kívánták tanulmányozni, ezért választották a hőfényképezéshez ezt az állatot.

Forrás: Wikipédia & Origo

Lynea Lattanzio Amerika-szerte gyűjtötte be az elhagyott és beteg macskákat az elmúlt harminc év alatt. Az asszony 1983-ban, válása után költözött a házba, ahol most jelenleg 700-nál is több macska él. A macskaház története pedig 1992-ben kezdődött, amikor Lynea tizenöt kismacskát vitt haza egy állatmenhelyről. Egy éven belül közel száz megmentett, részben örökbe adott állatnál tartott, akkor még csak a ház belseje működött menhelyként. Az asszony oldtimer Mercedesét és jegygyűrűjét is eladta, hogy el tudja látni a macskákat, illetve munkát vállalt egy állatorvosi rendelőben, hogy megtanulja gondozni őket. Lynea végül kiköltözött a házból, amelyet teljesen átengedett az állatoknak, és máshol bérelt lakást. A több száz állat jelenleg szabadon járhat-kelhet a menhelyként funkcionáló családi ház területén, ahol tíz helyen találnak friss vizet és macskatápot: hetente 35, egyenként 11 kilós zsáknyi eledel fogy el. Munkájában közel 25 alkalmazott és számos önkéntes segíti. A Cat House on the Kings nevet viselő macskaházban már 20 000 macskát és több mint 6000 kutyát mentettek meg, gondoztak, vagy adtak örökbe.

Forrás: erdekesvilag.hu

Az Ausztrália mellett található Tasmania partjainál találták ezt az érdekes lényt a búvárok. Bármennyire is egy hatalmas szörnynek tűnik, ennek a tengeri állatnak még neve is van az állatrendszertan szerint: a tenger unikornisa, latinul Pyrostremma spinosum- vagy pyrosome. A tengeri zsákállatok közé tartozik, és nagyon ritka faj. Szabadon úszkál a tengerben, de a partok közelébe csak nagyon ritkán merészkedik - ezért is lehetett részük a búvároknak a nem mindennapi látványban. A tenger unikornisának üreges, áttetsző, hengeres teste van, amit ha megérintesz, akkor érzed, hogy finom és puha tapintású. Apró planktonokkal táplálkozik.