Ha meghalljuk a bagoly nevét, általában egy huhogó, éjszakai életmódot folytató madár jut eszünkbe. Azonban nem minden bagoly éjszaka aktív, és ha hangok produkálásáról van szó, korántsem csak a huhogás jöhet szóba.
A baglyok különleges hangjukról, az éjszakai szokásaikról és a hangtalan repülésükről ismertek. Sokan ismerik a baglyokat, mert különböző formákban jelennek meg a népköltészetben. Ezen kívül számos gyerekmesében, illetve filmben szerepet játszanak, például a Micimackóban, A NIMH titkában és a Harry Potterben. De az embereknek gyakran elég korlátozott ismereteik vannak róla. Íme néhány érdekesség róluk.

01. A baglyok az egyedüli madarak, amelyek látják a kék színt.
02. A legtovább élő bagolyfaj az amerikai uhu (Bubo virginianus), a legidősebb példány 68 éves korában múlt ki. Egész Amerikában elterjedt, a hazai baglyokhoz hasonlóan kisemlősökre, hüllőkre és rovarokra vadászik. Először kifinomult hallásával érzékeli zsákmányát, majd fejét a hang irányába fordítva követi prédaállatát. A feje két oldalán lévő “tollfülek” eltérő magasságban helyezkednek el, így a zsákmány hangja kis késleltetéssel éri el a hallójáratait. E késés alapján pontosabban meg tudja határozni a hang forrásának helyét.
03. A világon kb. 220 faj él, a Kárpát-medencében 13 faj fordul elő.
04. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók.
05. A baglyok összes fajtája rendelkezik szemöldökkel.
06. Fészket nem építenek, elhagyott fészkeket vagy faüregeket használnak.
07. Egyes fajoknál a fejükön lévő tollazatot sokan összekeverik a fülükkel. Ezek a bolytos tollak jelezhetik a madár hangulatát.
08. A baglyok egész arcukkal érzékelik a hangokat. Egyes fajok össze tudja hasonlítani a két fülét külön-külön elérő különböző hangokat, így teljes sötétségben meg tudják állapítani a zsákmány helyét.
09. A tojók rendszerint nagyobbak és agresszívabbak a hímeknél.
10. Csontos szemüregük miatt szemüket nem tudják forgatni, de fejüket képesek akár 270 fokban is elfordítani.
11. A baglyok étrendjében minden megtalálható a rovaroktól kezdve a kisméretű emlősökig A gyöngybagoly évente akár 1000 egeret is elfogyaszt (Sok termelő ezért próbálja csalogatni őket).
12. A legtöbb bagoly nem vándorol, de a legjobb táplálékforrást keresi.
13. Baglyok már régóta kultúrális szimbólumok. Találtak barlangrajzokat Franciaországban, hieroglifákat Egyiptomban és a maja művészetben is megjelentek.

A Szibériai repülőmókus főleg Szibéria területén található meg. A modern mezőgazdaság Európából egyre inkább keletre szorítja az állatot. Észak felé egészen addig fordul elő, amíg nyírfákat is talál. E faj feltétlenül igényli a természetes erdőt.. Bundája barnásszürke. Oldalt, az elülső és hátulsó lábak között, szőrrel borított repülőhártya feszül. Téli szőrméje selymes, ezüstszürke fényű. Szeme viszonylag nagy, füle azonban kicsi, majdnem teljesen elrejti a bundája. A Szibériai repülőmókus a nyírből, lucből és erdeifenyőből álló, kevert állományú erdők lakója. Az állat rendkívül ügyesen kúszik. A repülőhártya segítségével nagyobb szakaszokat is (körülbelül 35 méterig) képes szabadon siklani a levegőben. Farkát elsősorban kormánylapátként használja, kéz- és lábmozdulataival még a siklás irányát is tudja befolyásolni, de saját erőből képtelen repülni. Leszálláskor farkát és karját megemeli, testének hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba dönti, hogy így tompítsa az ütközést. A szibériai repülőmókus kis termetű állat, legfőbb ellensége a nyuszt. Nagy szeme jelzi, hogy szürkületkor indul útra. Fő étke a nyírfakéreg, amelyet csavarvonalban hánt le. Eme tevékenységét „gyűrűzés”-nek nevezik. De egyéb fák levelei, friss hajtások, rügyek, különböző tűlevelűek magvai, égerbarka, valamint bogyók és gyümölcsök is szerepelnek étlapján. Táplálékát fészkébe hordja és ott fogyasztja el. Néha madárfészkeket és faodvakat is használ, amelyekbe tartalékot is gyűjt, mivel téli álmot nem alszik, csupán kevesebbet mozog ebben az időszakban.

Az imádkozó sáskák egy különleges faja az orchidea manó, mely Malajzia, Indonézia és Szumátra esőerdőiben honos. Az imádkozó sáskáknak több mint 2000 különféle faja él világszerte. Ezek közül nálunk csak egyféle őshonos. Az imádkozó sáskák nagy része inkább sárga, zöld, vagy barna rejtőszíneket visel. Viszont vannak olyan fajok is, amelyek a színpompás virágok között rejtőzve várják a beporzást végző, gyanútlan prédát. Ezek közé tartozik az orchidea manó is, ami a színpompás orchideák színeit viseli magán. Az imádkozó sáskákhoz számtalan babona kapcsolódik. Szardínia szigetén például balszerencsét jelent, ha valaki a rovart megöli, vagy akár csak megérinti. Afrikában viszont éppen ellenkezőleg: nagy szerencse várta, aki hozzáért egy imádkozó sáskához. A Távol-Keleten gyógyhatást, például potencianövelő erőt tulajdonítanak neki, még a rovar levedlett bőrének is.

A Harvard Egyetem kutatói olyan békafajt fedeztek fel Kamerunban, amelynek tappancsaiban letörnek a csontvégek, s éles karmokként átszúrják a bőrt. Még a tudósok is megdöbbentek ezen a védekezési módszeren. Ha fenyegetést érez vagy megtámadják, úgy ereszti ki csontkarmait a kameruni szőrösbéka, mint egy macska. Olyan szalamandrákat már találtak a kutatók, amely a bordáival szúrja át a saját bőrét, és ezeket tüskékként mereszti ki, de a horrorbéka is elképesztető. A 11 centiméteres horrorbéka (latin nevén Trichobatrachus robostus) karmai színtiszta csontból vannak, és nem borítja őket keratin, mint általában a karmokat az állatvilágban. Mivel a kutatók csak döglött példányokat vizsgálhattak, csak feltételezik, hogy a csontkarmokat nem tudják visszahúzni, mivel nincsenek ehhez szükséges izmaik, így ezek passzívan visszacsúsznak, amikor a lábizmok elernyednek a vész elmúltával..

Csupán öt centiméteres, de máris az internet egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát az elmúlt hetekben a dél-afrikai csipogó esőbéka, amit aranyos kinézete miatt Pokémon-békának is emlegetnek. Az apró béka csipog, mint egy kiscsibe, így próbálja elűzni az őt fenyegető ellenséget. Az apró állat a kurtafejű békák családjába tartozik. Amikor fenyegetve érzi magát, felfújódik, hogy nagyobbnak látsszon, majd csipogni kezd, ami az emberi fülnek inkább cuki, mintsem fenyegető. A tündéri felvétel Dean Boshoff természetkedvelő fotósnak köszönhető, aki Port Nolloth partjainál bukkant az apró állatra. Ezek az apró esőbékák ugyanis a parttól maximum tíz kilométerre távolodnak csak el a szárazföld belseje felé Dél-Afrika és Namíbia területén és mintegy húsz centiméter mélyre ássák be magukat a homokba, ahonnan csak este jönnek elő, hogy rovarokkal, lárvákkal táplálkozzanak. És hogy hogyan tudnak csipogni? - A békák levegőt pumpálnak a tüdejükből a hangszálaikon keresztül – magyarázta a news24.com-nak Alan Channing herpetológus. Dean Boshoff február 13-án tette fel a Youtube-ra a csipogó videót, ám azóta közel hárommillióan nézték meg a kis Pokémon-brekit.

A kurtafarkú kenguru korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein nagyon elterjedt volt. Ma elsősorban a nyugati partoknál fekvő Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten él. Amikor holland hajósok 1869-ben a nyugat-ausztráliai partoknál levő szigeten felfedezték, "patkányféle" állatnak írták le, és a szigetet patkányszigetnek vagyis Rottnest-nek nevezték el. 1930-ig a nyugat-ausztráliai elterjedési területén kifejezetten gyakorinak számított. Később állományai a kontinensen nagyon megfogytak, 1960-ra csak néhány populációja létezett a Perth környéki mocsarakban. A 20. század utolsó évtizedeiben állományai ismét megerősödtek és Nyugat-Ausztrália délnyugati vidékein ismét gyakorinak tekinthető a faj. Elsősorban a sűrűn benőtt nedves területeket kedveli. Az állat fej-törzs-hossza 40-54 centiméter, testtömege 2,7-4,2 kilogramm. Füle kicsi és kerek. Ahogy a legtöbb kengurunak, sokkal hosszabb a hátsó lába, mint a mellső. Éles karmai arra szolgálnak, hogy mélyedéseket ásson a földbe. E kengurufaj párban vagy csoportban él. Tápláléka fűfélék, alacsony és lágy szárú növények. Körülbelül 5 évig élhet.