A sávos tanrek Madagaszkár keleti részén honos, a trópusi esőerdőben található meg. Színe fekete és sárga. Testhossza 140 mm. Testtömege 125-280 g. A sávos tanrek éjjeli állat, többnyire magányos. Tápláléka rovarok, férgek és egyéb gerinctelenek. Átlagosan 2 évig él.

A macskaméretű véznaujjú maki a világ legnagyobb éjszakai életmódú főemlőse. Kizárólag Madagaszkáron él, a sziget két elkülönült részén, a sűrű óriás-bambusz dzsungelekben és 700 méter magasságig a tengerparthoz közeli esőerdőkben. Mindkét életteret jelentősen ritkítják, ez okozhatta a makik számának csökkenését. Nappal 10–15 méter magasban épített fészkében alszik, összegömbölyödve. A fészket egy pálmafaj leveleiből (kb. 60 db-ból) építi; oldalsó nyílása 15 cm átmérőjű. Egy példánynak 2–5 ilyen fészke lehet. Jellegzetessége különlegesen módosult középső ujja, amellyel rovarlárvák után kutat a fatörzseken. Az amerikai Dartmouth College kutatói az állat testének hőeloszlását vizsgálták, amikor észrevették, hogy a maki legfontosabb "eszköze", az élelemkeresésre használt középső ujja nyugalomban jóval hidegebb a többi ujjánál. Kereséskor azonban e kiemelt szerepű ujj hőmérséklete akár 6 Celsius-fokkal is megemelkedhet. A kutatók úgy vélik, hogy a maki használaton kívül valószínűleg "kikapcsolja" az ujját. A véznaujjú maki szokatlan középső ujjáról korábban már megállapították, hogy rendkívül érzékeny a rezgésekre. A kutatók különböző érzékeny állati szervek felszíni hőmérsékletét kívánták tanulmányozni, ezért választották a hőfényképezéshez ezt az állatot.

Forrás: Wikipédia & Origo

Az Ausztrália mellett található Tasmania partjainál találták ezt az érdekes lényt a búvárok. Bármennyire is egy hatalmas szörnynek tűnik, ennek a tengeri állatnak még neve is van az állatrendszertan szerint: a tenger unikornisa, latinul Pyrostremma spinosum- vagy pyrosome. A tengeri zsákállatok közé tartozik, és nagyon ritka faj. Szabadon úszkál a tengerben, de a partok közelébe csak nagyon ritkán merészkedik - ezért is lehetett részük a búvároknak a nem mindennapi látványban. A tenger unikornisának üreges, áttetsző, hengeres teste van, amit ha megérintesz, akkor érzed, hogy finom és puha tapintású. Apró planktonokkal táplálkozik.

Közép-Chile-ben él egy különös faj, a pandahangya, ami valójában nem is hangya, hanem egy szárnyatlan darázs. Hossza körülbelül 8 miliméter. Sajnos ennél több információt nem találtam róla. Íme két kép. Szerintem egész aranyos :)

Bármennyire is hihetetlen, az aprócska, mindössze néhány milliméteres állat ezt a kedves rajzolatot hordja magán, hogy elijessze a támadóit. Ez egyáltalán nem tréfa a Hawaii-n őshonos mosolygó pók számára, amelyet a kihalás fenyeget. Dr Geoff Oxford pókkutatónak nagy örömöt jelentett a mosolygó pók tanulmányozása.
– Be kell ismernem, amikor félrehajtottam egy levelet, és alatta megláttam, mosolyognom kellett. Sokféle magyarázat létezik a mosolygó minta kialakulására, az egyik, hogy összeuzavarja a támadóját. Amikor egy madár vagy más ragadpozó meglátja a zsákmányt, amit előzőleg még soha, néhány pillanatig nem tudja eldönteni, hogy megegye-e vagy sem. Ez a pár pillanat elég a póknak ahhoz, hogy eliszkoljon – mondta a kutató. Dr Oxford, aki 1993 óta kutatja a kihalófélben lévő pókfajokat, elmondta, hogy a mosolygó pók a veszélyeztetett fajok nagykövetévé vált, Hawaiin ugyanis nem lehet úgy elmenni az utcán, hogy ne találkozzunk szembe mosolygó pókok sokaságával, pólókra és baseball sapkákra nyomtatva.

Forrás: Borsonline

Észak- és Kelet-Ausztrália homokos partjain, amikor beköszönt az apály, néhány órán belül különös homokrajzok keletkeznek. Ezek a sorba állított homok-golyók úgy néznek ki, mintha egy fürge kezű művész alkotta volna őket, de az igazság más. Egy apró, 12 mm-es homokozó rák (Scopimera inflata) készíti e „rajzokat” 2-3 órás kemény munkával. Munka közben, nedves homoklabdacsokból szürcsöli ki szerves törmelékekből álló táplálékát. Az apály ideje alatt ez az a pöttöm rákfaj előjön a homokban lévő odújából és elkezd apró szerves törmelékek után kutatni. A táplálkozás alatt a felesleges homokból golyót formál, melyet a fején tárol, majd félrelöki azt, ha már olyan nagy, hogy nem lát tőle. Ezzel igen feltűnő emlékeztetőt is hagy magának, nehogy kétszer ugyanazon homokrészen keressen táplálékot.

Forrás: termeszetbolond.hu