Aki egy lovat keres barátnak, meg kell szelidítenie, anélkül, hogy megtörné. Ha a ló bízik benned felelős vagy érte és nem okozhatsz neki csalódást. A lovak a föld legbüszkébb teremtményei, szépek és gyorsak, erősek és gyengédek. Évezredek történelme fűzi őket az emberekhez: a jégkorszak őslovacskájától kezdve a lovagok poroszkáló lovain át a mai versenylovakig. Lovaglás és kocsizás, sport és játék, harc és barátság ez és még sok más teszi izgalmasssá a lovak lebilincselő világát.

Látom őt az álmaimban,pontosabban mindkettőnket. Úgy vágtázok vele, szabadon, a prérin, ahogy mindig is szerettem, le a fűzfákkal szegélyezett vízmosásokba, végig az ezüstzsályával benőtt homokfövényen. Néha nekieresztem a kantárszárat, és vágtátunk, akár a szélvész, máskor csak poroszkálunk andalogva, megint máskor elheverek a mezőn, és szundítok egyet, miközben ő lustán legelészik a közelben. És az álmomban, tudom, beszélgetünk is egymással. Néhány elsuttogott szó és horkantás ez csupán, egy kézmozdulat, egy felcsapó farok. Többre nincs is szükségünk, hisz ennyiből is értjük egymás gondolatait és érzéseit. Mások szemébe ez talán csodaszámba megy. És tudják mit? Igazuk is van!

Nincs szebb dolog, annál, mikor sóhajotok egyszerre csendül, szívetek egyszerre dobban, mikor hevesen verő szívvel, az akadályok elé néztek, ugyanaz fut végig bennetek.

A ló szemei között nyugszik a világ minden gazdagsága.

Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindeneg, elég neki megbecsülő Szereteted!

Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember belsőjének..

A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg. Vigyázz rá, mert életét neked áldozta.hálából terhedet hordja.

A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, az ég megnyílik és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja. Tiszteletkört teszek a tulajjal aki virágos takarót tesz rám...

Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.

Vad szelleme elvarázsol, Ha sörénye a fényben táncol, S fényárnyékként suhan tova A négylábú csoda, a Szél Fia! Tekintete rabul ejti szívedet, S szabadulnod többé nem lehet...

Te adsz erőt a lónak. Avagy a nyakát sörénnyel Te ruházod fel. Felugraszthatod mint a sáskát, tüsszögése dicső, félelmetes. Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan... Neveti a félelmet, nem remeg. Nem fordul meg a fegyver elől. Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda. Tombolva, nyihogva kapálja a földet. És nem áll veszteg, ha trombita zeng..

A lovak álma a szabadság. Zabla nélkül élni. Vágtatni a pusztában, a széllel szembe nézni. A lovak álma az igazság. Adni, sose kérni! Nem rohanni a semmiért – ellátni a célig! A lovak álma a család. Csikókkal együtt lépni. Mutatni nekik az életet, a múltról mesélni. A lovak álma a csillagok, mindig jobbat remélni. Hol valaha volt a Föld, oda visszatérni. A lovak álma nem eladó, a szemük beszédes. Féljen, aki ellenáll, ha megindul a ménes. A lovak álma nagy vihar, mely rendet teremt végleg. Dörgő villámok után, élet lesz az élet. A lovak álma a szenvedély, a bot nélküli élet. Ki tudja, mi a szeretet, náluk mindent elérhet! A lovak álma egy hely, hol az utak összeérnek. Hova gyűlik sok ember, s égig szól az ének. A lovak álma egy istálló, oda fáradtan betérni, egy simogatás attól, ki a lovak álmát érti. A lovak álma nem eladó, a szemük beszédes. Féljen, aki ellenáll, ha megindul a ménes.