Dorombolok és számodra nincs többé bánat. Hozzád dörgölőzöm és arcodon a mosoly napfényként árad. Kergetőzöm, s te egy leszel a nevetéssel. Viszonzásul pedig beérem igazán kevéssel.......egy kevéske tejjel, no meg szeretettel.

Mint cicának nincsenek nagy igényeim, csak annyi, kérlek szeress... de minden szőrszálamat külön is, ha lehet!

A macskának macska szeme van : mindig a hangulatodat tükrözi vissza... gyakran hamarabb, mint ahogy tudatosulna benned!

A macskák rejtélyes állatok. Több szenvedély van bennük, mint amit megmutatnak nekünk.

Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.

Az ókorban a macskákat Istenként tisztelték... és ezt ők sosem felejtik el...

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.

A házimacska maga a négy lábon járó ellentmondás. Egyetlen állatfaj sem alakított ki olyan meghitt viszonyt az emberrel, s őrizte meg annyira mozgási és cselekvési szabadságát, mint a macska. Meglehet, a kutya az ember leghűségesebb társa, de az is igaz, hogy kevés alkalma nyílik felügyelet nélkül kóborolni a kertekben, vagy járni egyet az utcán. Az engedelmes eb pórázvégen sétál. A makrancos macska – egyedül.

Minden, ami a földön van, macskajátéknak számít. Ami nincs ott, az hamarosan oda kerül.

A macskák mottója: mindegy, mi rosszat tettél, intézd úgy, hogy higyjék, a kutya volt.

Miből áll egy kiscica?
- 30% bájosság
- 29% csínytevés
- 28% dorombolás
- 10% puha szőr
- 3% ártatlanság

Az egyetlen valódi okunk a derülátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.

Sokféle macska él, igaz, de véleményem róluk az, hogy ha jellemük titka húz, tolmács nélkül is boldogulsz. Tudhatnád, a macska olyan, akár magad, vagy jómagam vagy mint a többi emberek: ahány, annyiféle lehet.

A macskákkal az a baj, hogy túl őszinték, ezért kevesen képesek elviselni őket.

Mikor nyávogtam, dédelgettél, ha nyújtóztam, öledbe vettél. Elviselted száz szeszélyem, hogy cicaságomat megéljem. Most látom, neked támadt gondod, hát itt vagyok, ha kell, elmondod. Hallgatni jól tudok, ne félj! Azért vagyok, hogy szebben élj..

Nincs olyan ember, akinek ne esne meg a szíve egy esetlen kismacska látványától. A kiszemelt áldozat ajtaja előtt ülve kezdjünk el szánalmasan nyávogni. Hamarosan észre fogod venni,hogy kukucskál az ablakon keresztül. Folytasd a megindító nyávogást, és rövidesen megjelenik egy tálka tejjel. Most vesd be minden színészi képességedet, sántikálj a tálkához, mintha szörnyű fájdalmaid lennének, majd lefelyeld a tejet, mintha már hetek óta nem ittál volna. Ha mód van rá, dörgölőzz a lábához -- így pendítsd meg szívének húrját. Ahogy végeztél a tejjel, ülj le a lehető legaranyosabb módon, dorombolj elismerően és nézz egyenesen a szemébe. Ez a még meglévő kételkedést is maradéktalanul elsöpri. Máris tiéd a szíve, és a háza, kényeztetve egészen addig, míg úgy nem döntesz, hogy továbbállsz.

Mikor kint vagyok, bent akarok lenni. Amikor pedig bent, akkor kint. És gyakran kint is, meg bent is akarok egyszerre lenni.

Ha elsőre nem sikerül, itt az ideje, hogy szundíts még egy kicsit.

Aki dorombol, annak minden megadatik!